Már nem mesélek el lassan senkinek semmit. Lehet én mesélek rosszul, de valahogy sose az jön le amit akarok mondani. Félreérthető volnék? Naiv? Gyerekes? Igen! De ez mind én vagyok! Örülök, hogy 5 hónap után valaki megköszönte azt aki vagyok, ez jól esett. Nem szárnyalom túl a dolgot, ha még is, legyen már az én gondom, majd én szenvedek utána.
Ennyi, egy időre csendben maradok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése