2013. június 26., szerda

Olyan ponton

(Előre is elnézést, ha ez a bejegyzés megüti a nyálasság határát)

Eljutottam arra a pontra a barátommal kapcsolatban, hogy annyira beleszerettem, hogy bár ma délelőtt láttam, hiányzik. Igen. Hiányzik, hogy átöleljen, hogy a kezemet fogja, hiányzik minden ami ő. Szóval nagyon nagyon beleszerettem. Minden nap jobban. Szerintem ez nagyon jó és imádom ezt az érzést, viszont most jobb, mint eddig bármikor amikor éreztem. Hogy miért? Egyszerű, mert most viszont szeretnek és ez fantasztikus érzés. A boldogságom az egekbe repít és nagyon jó. Megnyílt az ajtó. Ajtó a világba, a valóságba. Eddig elvoltam magammal az álomvilágomba, de most ugyan olyan boldog vagyok, ugyan úgy jó minden, mint ott. Ez viszont a valóság és itt megtörténik minden velem, valóságosan. Mint egy álom amit ébren álmodok. Varázs az egész.

Szép, boldog, hűvös nyári estét mindenkinek: Viki :)  





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése