"Öt éves voltam, mikor anya azt mondta a boldogság a kulcs az élethez... Aztán iskolába mentem, ahol megkérdezték mi akarok lenni, ha nagy leszek... Azt feleltem boldog. Ők elmosolyodtak és azt mondták félreértelmeztem a kérdést, pedig ők értelmezték félte az életet."
Tudom, hogy ez egy nagyon sokszor leírt és elmondott idézet, de hétfő reggel óta, mióta barátnőm jegyzetfüzetébe elolvastam ezen jár az agyam. Annyira elhatározott elképzelésem van a jövőmről. Szerető férj, két szép kisgyerek és az, hogy anya legyek. Egy gyönyörű kertes ház valahol kicsit messzebb innen. Talán ezek a legnagyobb vágyaim. Persze szeretnék elmenni és elvégezni egy egyetemet is. Azt is tudom hova tartok, minek szeretnék tovább tanulni. Úgy körvonalazódik a dolog. Van viszont egy gond. Én félek ettől az egésztől. Hogy mi lesz, ha nem így lesznek a dolgok. Kihez fogok majd menekülni? Talán nem kellene ennyire túlbonyolítani a dolgokat. Talán majd minden jön magától. De, aki ismer tudja, hogy nem tudok tervek nélkül élni. Sokszor baj is ez tudom, mert elhalasztom a ma pillanatait. Az élj a mának felkiáltás nem az én asztalom. Majd alakul még. Egy biztos, ahogy az idézet is mondja valami biztos szeretnék lenni BOLDOG.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése