Kormorán - KoBaK tábor, Búcs

Már harmadik alkalommal rendezte meg Szűts Pisti nekünk ezt a fantasztikus tábort. Idén Búcson, Felvidék egyik falucskájában voltunk. A hely nagyon szép volt.

Vasárnap érkezésünk után egyre több és több ismerős arc, barát és néhány új ember érkezett a tábor helyszínére. Nagyon jó érzés volt 1 éve nem látott barátokkal is találkozni. 

"Eljött a nap régen vártuk eljött a perc mi rég ránk várt sok kedves arc kit újra látunk lesz sok szép dal hallom is már. Elszállt egy év újra élünk sok minden volt mi emlék már jó néhány dal jelzi nékünk együtt van még a nagy család a nagy család. "

Majd ebéd és egy kis eligazítás után kezdődhettek a nagy beszélgetések. Hisz 1 év történéseit megbeszélni nem két perc. Szóval mi Zsófival is rábukkantunk a kis társaságunkra. Emmával, Eszterrel, Bálinttal, Lacival és Áronnal megtaláltuk egy padot amit körbeültünk és indulhatott a beszélgetés. Onnantól már csak a vacsora állított meg minket a szóváltásokban és eszmecserékben. Egészen hosszan, hajnali 3-ig beszélgettünk. Az éjszaka közepén valamikor csatlakozott hozzánk a kicsit sokat ivott Barni és egy barátja Tomi is. Barni egész héten vicceket mesélt ahogy ezen a napon is.

A tábor 2. napján tehát hétfőn megkezdődtek a próbák, a foglalkozások. Reggeli után Sipos Imi dráma óráin vehettünk részt, ahol bizalom és koncentrációs játékokat játszottunk. Majd ebéd következett. Délután aztán jöhetett a zene. Minden kis zúgból szólt valamilyen hangszer.
Idén 4 dalt adtunk elő az utolsó esti koncerten. Kormorán - Isten ujja megérintett ; Kormorán - Honfoglalás ; részlet az István a királyból - Mondd te kit választanál ; KoBaK tábori induló.

"Zeng a dalunk peng gitárunk életre kél sok hangszer már szép itt az út mit bejárunk életre szól élmény talán élmény talán."

 Majd megint éjjelekig tartó beszélgetések következtek.

Másnap, azaz kedd reggel ismét dráma órával kezdtünk. Ezután a Félegyházi táncszínház táncoktatója Kátai Tibor tartott nekünk órát. Galgamenti táncokat tanulgattunk. Nekem nagyon jól ment, vagyis azt mondták a táncosok. Majd megint zene és táncpróba következett. Este táncházat tartottunk. Ami nagyon jó hangulatú volt. Nem csak mi gyerekek, hanem a felnőttek is beálltak és táncra perdültek.

Szerdán már a dráma, a tánc és a zene mellett kézműveskedni is lehetett. Sok szép karkötő született a kezek alatt. Délután az érdeklődök babamúzeumba látogathattak. Ezen a napon a mi kis csapatunk kiegészülve Stefivel és Dorcival naposkodtunk. Minden felnőtt dicsért minket mert mindent nagyon gyorsan és nagyon jó megcsináltunk. Majd megint éjjelekig tartó beszélgetések.

Csütörtökön egy II. Világháborús múzeumba látogathattunk el. Este pedig Zsabka Attila felvidéki énekes jött mint sztárvendég. Megzenésített verseket adott elő és minket is megénekeltetett. Itt annyira együtt volt a tábor. Érezni lehetett az egységet.

Elérkezett a pénteki nap is. Az utolsó dráma óra, mindenből az utolsó. Egész nap próba ment a zenekarral, hogy az esti fellépés sikeres legyen. Majd ebéd után mindenki készülődni kezdett a fellépésre. Hajat fontunk és sminkeltünk, mindenki felvette az egyen tábori pólót. Később Pisti kiosztotta az emléklapokat és a kis ajándék karkötőket és kulcstartókat. Megérkezett a busz is ami elvitt minket Farnadra. Ott finom gulyást kaptunk vacsorára. 9 körül pedig elkezdődött a Vadkerti Imre és barátai koncert, amelyen a tábor lakói is felléptek. Elsőként a Félegyházi táncszínház táncosai táncoltak, majd kezdődött a koncert. A hangulat a tetőfokára vágott. Mindenki táncolt és énekelt. Megint éreztem azt a nagy összetartást. A legutolsó számoknál ment fel a tábori kórus. Nagyon ügyesek voltak és nagyon jó volt minden. A koncert végén volt aki már hazament és volt aki még visszajött a táborba. Még így utolsó este nagyon jó hangulat uralkodott a táborba. Éjfélkor babgulyást és húsos káposztát ettünk, persze arra senki nem gondolt, hogy el is fog kelleni mosogatni. Így hajnali 1-kor Dorcival álltunk neki.

Szombaton pedig jött a nehéz búcsú. Tudtuk akkor is én tudjuk a mai napig, hogy nem szól örökre, mert legkésőbb 1 év múlva majd újra együtt töltünk egy hetet és jól fogunk szórakozni.

"Ábrándok, álmok és szól a dalunk

Hisszük hogy így együtt egyek vagyunk 

Játékok, táncok és szép magyar szó 

Ezt kapjuk mindig ez útra való."

Hogy máshogy is fejezhetném be ezt a beszámolót, minthogy gyönyörű hét volt. A 3 eddigi tábor közül szerintem a legeslegjobb. Mindenkit szeretek aki ott volt velünk. Köszönöm minden táborozó nevében Pistinek aki megszervezte, Ottónak és Blankának, hogy egész héten főztek ránk és mindenki másnak akinek a legkisebb munkája is benne volt, abba, hogy mi ilyen jól érezhettük magunkat.
Tehát legkésőbb egy év múlva majd újra együtt lesz a Kormorán - KoBaK tábor. Addig is mindnyájatoknak jó zenélés, éneklést, táncolást, tanulást, de ezek előtt felhőtlenül szép nyarat kívánok innen is.

Viki :)

/Az idézetek Harangozó Gyula KoBaK tábori indulójából valók/

Barnival és Zsófival :) 

A Nagy család